Ez az utazás úgy indult, hogy megfogalmazódott az én kicsi csemetém fejében, mi lenne, ha legközelebb csak mi mennénk valahová. Senki más a családból, csak ő és én. Mert olyan még sosem volt.

Én pedig ezt úgy folytattam magamban, hogy akkor ezzel lepem meg őt az első tanév végén.
Mert élményt szeretek a legjobban ajándékba adni.
Mindenki más úgyis elhalmozza könyvekkel, játékokkal.
Igen, tudom, hogy kitűnő bizonyítványért nem ilyen ajándékot kap mindenki, de mire a sorok végére érsz, rá fogsz jönni, hogy az bizony makacs tény, hogy semmivel sem költöttem többet, mintha "wellnesseztünk volna" itthon valamelyik Aquaparkban!

Legjobb barátnőm kislánya szintén most fejezte be az elsőt és gyermekemmel kebelbarátnék, így felvetettem, hogy menjünk négyen és csapunk egy jó kis csajos bulit.

Miért éppen Milánó?
Még ha nem Itália lenne is a szívem csücske, akkor is ideális választás lenne, mert a Wizzair kínálatában szinte mindig találhatunk repülőjegyeket 3.090.- Ft/ fő/út áron.
(Nem, nem írtam el!!! Wizznél Discount tagsági áron veszek repülőjegyet, sőt a kártyám is olyan, hogy pontot is gyűjtök vele, ha ezt beváltom akár ingyen is repülhetek. De erről majd később!)

Egyik éjjel - szokás szerint - ránéztem a repülőjegy árakra és megint találtam ezen az áron, ráadásul éppen Pünkösd hétvégéjére.
Apának előadása van, vidéken lesz, a nagyot hétvégén úgysem látjuk, minden klappolt, nem sokáig gondolkoztam.

Első körben szállást is akartam foglalni, hiszen azt a két éjszakát - négyen csajok - simán eltöltjük egy közös szállodai szobában, így még az ár is elviselhető.
De csak ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy "Naaa, nehogy már szállodában lakjak, ennyi otthoncsere után"...

És még azon melegében elküldtem néhány levelet, szépen leszűkítve a keresést, főleg olyan milánói csereotthon tagoknak, akik bárhová utaznának, nyitottak a nem egyidejű cserére és sokszor cseréltek már. (Szerintem ők az átlagosnál is rugalmasabbak!)
Semmi kétségem sem volt afelől, hogy találok-e, hiszen ha én ennyiért megyek Milánóba, onnan is pont ennyiért lehet Budapestre utazni.

Csupán az idő rövidsége és az olaszok jól ismert laza hozzáállása volt aggasztó.
De igeeeeen!
Sikerült.
Paola írt, hogy menjünk nyugodtan, szeretettel várnak minket, ők valamikor szeptemberben jönnének egy hétvégére, majd egyeztetjük.
Hurrrrááááá!

Milánóban tavaly is jártunk Apával közösen, ki kellett találnom valami pluszt, amitől ez az út most nekünk több lesz.
Minden fórumot bújok utazások előtt, hátha találkozom valami klassz ötlettel.

Az "Io viaggio Carta" lett a megoldás.
Ezzel a kártyával, ami váltható 1,2,3,7 napra, de akár egy hónapra is, beutazhatjuk egész Lombardiát.
Érvényes valamennyi város tömegközlekedési eszközére, minden regionális vonatra és akár hajókázhatunk is vele az Iseo-tavon.
Ezzel az oly' kényes, "Jó, jó olcsó a repjegy, de mennyi a transzfer a városba?" kérdést is lazán letudtuk, mert átszállással ugyan, de megoldottuk azt is az Io viaggio kártyával.
Már inkább az nyugtalanított, hogyan lesz időnk mindenre, csavargás a városban, kirándulunk a Comói-tóhoz, Bergamoba...

Látnivaló ügyben pedig ajánlok egy szuper oldalt: http://utazas-nyaralas.info/olaszorszag/milano.html

Ami itt nincs fent, olyan nem létezik… Fórum is van, sok érdekes tapasztalattal

Szóval Paolával nem leveleztük túl magunkat.
Igen, ismét megbizonyosodhattam róla, hogy aki már sokszor cserélt, nem aggódja túl. Pláne, ha mindezek mellé még olasz is.
Alig néhány levélváltás, amiben mindent pontosítottunk, leírtam, hogy hányan megyünk, mikor érkezünk és indul haza a gépünk, telefonszámot cseréltünk, megkaptam a pontos címet és a szomszédasszony telefonszámát, aki várni fog bennünket.
Egyedül azért izgultam, mert Ági barátnőm már számtalanszor hallotta tőlem a csereotthon utazásaink történetét, de most élesben is megtapasztalhatta, hogy működik.
Már alig várja, hogy költözzenek és ő is cserélhessen.

Indulás előtt még ránéztem a Google Maps utcaképre, hogy merre tovább a metrótól és Paola küldött egy sms-t, hogy ők már Németországban vannak, jó utat és érezzük jól magunkat.
Amikor délelőtt 10 óra körül a metrón ültünk, „hazafelé“ tartva, küldtem egy üzenetet a Laura nevű barátnőnek, hogy mindjárt érkezünk.

Talán ennek köszönhető, hogy a ház elé érve (amivel szemben éppen egy park és egy kutyafuttató van) már egy kisebb követség várt bennünket, kutyasétáltató szomszédok integettek és kiabáltak, ahogy befordultunk a sarkon, hogy "Judit! Hallo! Benvenuto!"
És a lakáskulcs átadása után rögtön kávézni invitáltak.

A lakásba érkezve üdvözlésképpen az asztalon egy üveg finom bor várt bennünket, a lányokat pedig igazán különleges meglepetés: a legújabb Tea Stilton könyvek MAGYAR (!!!) nyelvű kiadása! Volt is nagy csodálkozás. Én sem értettem, hogy is van ez.
Az éppen olvasni megtanuló kicsi lányok kapták Paolától ajándékba az első tanév végén. Leírhatatlan volt az örömük!

Hogy ez milyen különleges ajándék, akkor még nem sejtettem. Ma már tudom, hogy Paola, mint graphic designer dolgozott ezeken a könyveken és a csemetémnek szóló könyvbe írt ajánlása hatalmas kincs!

Szóval ilyenek azok a "rettegett idegen emberek", akikről mindenki kérdez, ha a csereotthon szóba kerül.

Ugye milyen jó így megérkezni valahová?

Azért számomra örök tanulság eme út kapcsán, bár ma már roppant mókásnak tartom, hogy egy cipővel nem indulunk útnak!

Még akkor sem, ha a fapados csomag miatt minden deka számít, akkor sem, ha csak három napra megyünk és akkor sem, ha úgyis szeretnénk kicsit shoppingolni...

Így sikerült szert tennem Milánóban életem egyik legdrágább balerina cipőjére, miután a Dóm téren egy bámészkodó turista úgy taposott rá a sarkamra, hogy a lábamon lévő szandál azonnal hősi halált halt és sürgősen szükségem volt egy másik lábbelire, hogy a következő két napot ne mezítláb töltsem.

Aki járt már Milánóban, tudja, hogy miről beszélek és milyen remek lehetőségekkel kecsegtetnek a Dóm körüli utcák üzletei, ha cipőt szeretnék venni! Az árak láttán elég közel álltam egy infarktushoz...

Azért azt még elmesélem, hogy azóta milyen remek estét töltöttünk együtt szeptemberben Budapesten Paola és Philippe társaságában.

Sőőőőt! Anyukám már olyan régen rágja a fülemet, hogy azóta velük is elröppentünk újra Milánóba és ismét Paola lakásában laktunk …

De ez legyen egy másik blogbejegyzés témája.

Mindenesetre azt hiszem nincsenek véletlenek, hogy éppen Paula válaszolt akkor azonnal a levelemre!

Utóirat:

Leányzóm azóta közölte, hogy végül most sem kettesben voltunk.

Ugye pontosan értem, hogy mire gondol?!