A nagy mumus. A csomagolás. Az állandó lista segít, hogy gyorsan összeszedd és bepakold, amire szükség lesz! 

Bár a mi listánk kicsit rendhagyó, mert sok dologra nincs szükségünk, hiszen általában teljesen berendezett és felszerelt otthon vár bennünket, bármit használhatunk, ahogy a cserepartner is a mi lakásunkban. 

Így én nem viszek pl. törölközőt sem, de azt jó esetben te is találsz a szállodában, de varrókészlet és ragtapasz sincs nálam.

Egyszer érdemes időt szánni rá és mindenkinek elkészíteni a saját listáját – változtass rajta bátran, hogy utazás előtt a személyes listádból pakolhass.

A saját listád úgyis rengeteg apró dologtól függ: mivel és mikor utazol, gyerekkel utazol-e, milyen típusú szállásod lesz, fogsz-e főzni, tervezel-e aktív programokat, nyaralás alatt is eljársz-e futni, stb.

Szóval ebből válogathatsz kedvedre:

Iratok

• Útlevél/Személyi/Jogosítvány (Mindennek nézd meg az érvényességi idejét és ahol feltétel, hogy a beutazástól számított fél évig még érvényes legyen, ott számold is ki, hogy tuti benne van-e!)

• Vízum (ha szükséges)

• Repülőjegy (Online Check-in időben, minden kinyomtatva és a telefonban is)

• Biztosítás (Ha elfelejted, úton a reptér felé online még last minute is megköthető, amíg az országban vagy)

• EU-s TB-kártya (Két évig érvényes!)

• Diákigazolvány

• Plusz igazolványkép (helyi utazási igazolványokhoz jól jöhet!)

• Mindenről fénymásolat (Az eredetit a szálláson hagyhatod biztonságban, ezt használod.)

• Helyi magyar nagykövetség címe, telefonszáma

• Foglalások kinyomtatva vagy lementve alkalmazásba, esetleg is-is (autó/hotel)

• Hitelkártya, készpénz (aprópénz is pl. mosdóhoz

Kütyük

• Telefon+töltő

• Fényképezőgép+töltő+memóriakártya

• Laptop/Tablet+töltők

• GPS+tartó+töltő

• Konverter, ha szükséges

• Elosztó

• Fülhallgatók/fülhallgató elosztó

Tisztasági

Ez egy viszonylag teljes lista.

Én ebből sem csomagolok mindent, néha a fogkefén kívül semmit, hanem ott megveszem a legszükségesebbeket, különösen, ha kézipoggyásszal utazom és nem akarok vacakolni a folyadékkal. 

Te is kiválaszthatod, hogy mi szükséges ebből. Sokszor elegendő, ha nem az eredeti csomagolásban teszed el, nagyon praktikus utazós kiszereléseket lehet kapni, vagy gazdaságosabb a saját megszokott tisztálkodó szereidet „áttranszportálni” akár az IKEÁS kis üres utazós flakonokba, vagy van ilyen pl. a Butlersben, DM-ben, MÜLLER-ben, stb. Nem mellékes, hogy ezek  űrtartalma 100 ml és megfelelnek a reptéri előírásoknak. Amit elfelejtek becsomagolni, vagy elfogy, bárhol megveszem.

• Tusfürdő/Szappan

• Intim mosakodó

• Fogkefe (+töltő)

• Fogkrém

• Sampon/Balzsam

• Testápoló/Naptej

• Hajkefe/hajcsat/hajgumi

• Arckrém/arctisztító/bőrradír/vattakorong

• Dezodor

• Parfüm

• Borotva

• Tisztasági/eü. betét, tampon

• Fültisztító pálcika

• Körömvágó csipesz

• Szúnyogriasztó

• Körömreszelő (nem a fém, papír!)

• Szemöldökcsipesz

• Labello

• Papírzsepi

• Wc-papír

• Törlőkendő

• Fertőtlenító gél

• Smink

Ruhafélék

Ha a ruhanemű a cuccok egyharmadánál több, akkor újratervezés!

Hidd el, a világon szinte mindenhol találni megoldást a ruhák mosására.  

Én még így is belefutok néha abba, hogy sokat csomagoltam, pedig alaposan könnyített ruhatárral utazunk, hiszen a csereotthonban saját mosógép vár.

Következzen a pipálós lista:

• Fehérneműk: bugyik, zoknik, melltartó, trikó (Sportmelltartó? Meleg alvószokni?)

• Pólók (rövid ujjú, hosszú ujjú, ujjatlan, időjárásnak megfelelően)

• Rövidnadrág/Hosszúnadrág/Ruha/Szoknya

• Pulóverek (a polár hamar szárad)

• Elegáns ruha, ha meg kell jelenni valahol

• Hálóruha

• Fürdőruha

• Sapka/kalap és egy kendő (ami tökéletes a vállunkra is, ha be szeretnénk bemenni egy templomba)

• Kényelmes cipő/szandál, strandoláshoz papucs

• Esőkabát

• Sportcucc

Érdemes hasonló és jól kombinálható színeket választani, egyrészt könnyebb kombinálni a ruhákat, másrészt egyszerűbb mosni.

Én egyébként úgy csomagolok, hogy minden napra összeállítok egy teljes ruhatárat, így van Hétfő/Kedd/Szerda/ stb. kupacom. Aztán ilyenkor általában kiveszek két-három kupacot és mégsem rakom el, mert kb. ennyivel tuti többet szoktam csomagolni, mint amennyit valóban fel is veszünk, mert biztos, hogy mindig mosok ott is.  

Amit megtanultam, hogy egy cipővel sosem indulok útnak, de általában kényelmes és már alig hordott, „megunt” példányokat szoktam választani az utazáshoz, hogy ne fájjon a szívem, ha esetleg úgy alakul, hogy megszabadulok tőle az út során, így máris bérelt helye van az új lábbelinek a bőröndben.

Hasznos mindenfélék

• Gyógyszerek

  Állandóan szedett gyógyszereket gondosan összekészíteni, de minden egyéb általában kapható. Amit még érdemes lehet: Lázmérő, láz-és fájdalomcsillapító tabletta vagy szirup, Octanisept (Olyan, mint a Betadine, csak színelen és sokkal jobb), sebtapasz, Fenistil, Imodium, esetleg valami rehidratáló por. Keressünk egy akkora szütyit, amibe ezek beleférnek. A folyadékra itt is figyelj, vagy a feladott csomagba kerüljön, vagy 100 ml alatt legyen és a közös folyadékos zacsiban.

• Plusz (összehajtható) táska

• Övtáska/ nyakba akasztós szütyi

• Napszemüveg

• Varrókészlet/biztosítótű

• Útikönyv/térkép/alkalmazások letöltve

• Nyakpárna/füldugó/szemtakaró

• Valami rágcsálnivaló (mag, aszalt gyümölcs, keksz, stb.)

• Könyv/vagy e-könyv letöltve

• Rágógumi v. cukorka

Gondold át, hogy ezek közül mi az, ami mindenképpen jó, ha kéznél van nálad a kézipoggyászban.

És már túl is vagy rajta...

Mondhatunk bármit.

Hogy meg kellett venni ezt a jegyet, mert annyira olcsó... hogy csak azért, mert szülinapod volt... hogy azért, hogy egy kicsit végre együtt legyünk és nyugodtan beszélgessünk (sokat)...

De jobb, ha töredelmesen bevalljuk, hogy valójában kerozinfüggők vagyunk.

Bár a jegy tényleg nem került semmibe, mert pontokból vettük és az esti mesét is mi mondtuk már otthon a lányoknak...

És tényleg nem tudok annyit nevetni senkivel, mint veled!

Bármin!

Hajnali (Wizzair) gépindulás és eseménytelen út után szerencsés érkezés Eindhovenbe.

(Bár nem volt TELJESEN eseménytelen az út, mert tudtuk, hogy előző nap egy Wizzair gép nem tudott hazajönni Rómából, így az első dolgunk természetesen az volt, hogy faggatózásba kezdtünk, hogy mi történt és mikor ért haza végül...)

A reptérről kijövet jobbra találjátok a buszmegállót, automatából jegyet is lehet venni (3.5 euro) és a 400 vagy 404 busz bevisz egyenesen a "belvárosba".

Aki tovább szeretne innen utazni,egyszerűen megteheti, a busz a vasútállomás előtt teszi le.

Nem mondom, hogy a csodák városa, sőt, nem is tudom, hogy mivel töltenék el itt több napot, de erre a csajos kiruccanásra tökéletes volt.

(És átszálláshoz sem utolsó desztináció, azóta ezt is megnéztem!!!)

Innen indult a sétánk a még kihalt városban, fotóztunk, templomot néztünk, mivel a Philips múzeum aznap zárva volt, az sajnos kimaradt, de egy gyors fotó erejéig azért megkerestük, majd találtunk egy jó kis közértet és feltérképeztük a kínálatot sajt, waffel és csoki témában.

És eljött az óra, kinyitott a Primark, ahová bevetettük magunkat és végigjártuk az emeleteket és csak úgy repült az idő. (Hogy Magyarországon miért nincs még mindig?!)

Aztán busszal vissza a reptérre, ahol még egy hűtőmágnest is zsákmányoltunk gyorsan és már újra a gépen ültünk hazafelé.

Szeretem az ilyen egynaposokat.

Ha van kedvetek és találtok jegyet fillérekért, na és ha már benneteket is megcsapott a kerozin szaga, próbáljátok ki!

Megéri!

Valamikor - a pun háborúk előtt - engedélyeztünk magunknak a férjemmel egy kétnapos kiruccanást Varsóba, a gyerekkel édesanyám volt hétvégén.

És azóta is hallgatjuk, hogy peeeersze, oda őt nem vittük el!

Február nem éppen az az időszak, amikor még északabbra vágyna az ember, de nekem Varsó ez alól mindig kivétel. Volt és lesz is. Lengyelország szerelmese lettem. Már akkor, az első varsói utazás alkalmával és ez a szerelem csak még tovább mélyült nyáron, amikor Krakkót és környékét fedeztük fel.

Így természetesen lecsaptam a Wizzair olcsó jegyeire, pláne, hogy egy csomó gyűjtött pontom is van az Erste Bankos Wizzair kártyámhoz, így fizetnem sem kellett érte.

Rendelhető olyan Wizzair hitelkártya ahol minden vásárlásommal, kártyás fizetésemmel pontot gyűjtök, amit aztán repülőjegyre válthatok be. Ha okosan használod a kártyát és időben visszafizeted a kártyáról elköltött összeget, nagyon megéri.

Varsóban elég kevés otthoncserélő van. Mindig feladja a leckét. Van egy varsói pár, ők is nagyon szeretnének Budapestre jönni, mindig üzengetünk időpontokat egymásnak, ami a másiknak sosem jó sajnos, így a cserét még mindig nem sikerült összehoznunk.

Nekiláttam hát szállodát keresni. Mindig a booking.com oldalon foglalok, nekem bevált, szeretem, mivel már többször foglaltam ott, ismerősöknek is, egy idő után Genius tagság jár, amivel szintén további kedvezményekhez jutok, szóval mindig ott keresgélek. Néha összehasonlítom más oldalakkal, de általában a kiválasztott szállásnál a booking.com jön ki győztesen.

(Leírom majd egy külön blogbejegyzésben nektek azokat, amiket ismerek és ahol érdemes kutakodni.)

Ha már ingyen repülünk és nem tudtam cserélni, akkor próbáltam minél olcsóbb szállást keresni, hogy ne költsünk sokat erre a kis téli hétvégi kiruccanásra.

A Start Hotel Aramis már máskor is jól vizsgázott, bár egy nagyon-nagyon egyszerű kis szállodáról van szó, semmi csodát ne várj, de tiszta, kedves a személyzet. Nagyon jó a közlekedés, rengeteg busz áll meg előtte, a 148-as busszal el lehet jutni a reptérről a szállodába (Mangalia megálló) és a szállodából az Óvárosba (116), vagy a Centrumba, (501, 519) az ellenkező irányban pedig nagyon közel a Wilanow Palace. (519)

Olyan ajánlatot találtam a választott hétvégére, hogy nem is kerestem tovább. 18.000.- Ft reggelivel (!) két éjszaka, három főre. El sem hiszed, ugye? Kiderült, hogy akár csak a reggeliért is megérte volna. Olyan reggeli volt, hogy a mi kis nyomi családunk, aki gluténmentes diétát tart, bőségesen bereggelizett, volt miből válogatni! Pukkadásig...

Ismerősként érkeztünk Varsóba péntek este, a reptérről egyenesen a szállodába mentünk, gyorsan lepakoltunk és elindultunk, hogy azonnal láthassuk a kivilágított, esti várost.

Annyira szeretünk itt mindent, hogy azon viccelődtünk Apával, ha elköltöznénk Magyarországról, lehet, hogy azon kevés család egyike lennénk, akik nem nyugatra indulnak.

Nem tudok betelni a várossal, jó volt újra itt lenni.

Vacsorázni pedig már célirányosan indultunk. Előző utunk során teszteltünk és jó emlékezetünkben megőriztünk egy kis éttermet, nem volt kérdés, hogy most is ott eszünk. Érdemes kipróbálni!

Restauracja Hektor és itt mindent megtalálsz, étlapot, árakat, merre keresd! -> http://www.restauracjahektor.pl/

Mivel meglepően jó idő volt, napos és a szél sem fújt, szombatra szabadtéri programot terveztünk. És milyen jól döntöttünk.

Reggeli után elindultunk a közeli Wilanów Palace-hoz és ott kezdtük a sétát. Nem voltunk egyedül ezzel, sok lengyel család élvezte a napsütést itt, ebben a kicsit Versailles-ra hasonlító parkban és hangulatban.

Buszra pattantunk és meg sem álltunk a Lazienski Palace-ig.

Ezt úgy képzeld el, hogy egy kicsit a mi Margitszigetünkre hasonlít, egy hatalmas park, tóval, kastéllyal és épületekkel a város közepén. Kicsit olyan, de mégis teljesen más.

Először csak azt tűnt fel, hogy a sétáló családok madarakat etetnek, sajnáltam, hogy nincs nálunk valami péksüti. (Bár szegény madarak szerintem nem a mi gluténmentes zsemlénk morzsáira vágytak...)

Aztán egyszer csak átszaladt előttünk egy mókus, fel a fára, nagyon klassz volt és úgy örültünk, hogy le tudtuk fotózni. Hosszú percekig álltunk még szemlélődve a fa alatt.

Nem tudtuk, hogy ez csak a kezdet és semmi, ahhoz képest, ami vár ránk.

Életre szóló élmény, ami ezután következett.

Egy fákkal körülvett kis rétre kiérve, tüneményes mókusok cikáztak jobbról-balra és sok-sok kisgyerek etette őket kézből. Szomorúan gondoltam arra, hogy milyen kár, hogy ezt nem tudtam és nem is olvastam róla sehol, akkor bezzeg mogyoróval felszerelkezve érkezünk és a kislányunk sem állna itt vágyakozva.

De egy nagyon helyes lengyel anyuka odament Eszterhez és a kezébe nyomott egy hatalmas adag mogyorót, nem győztem megköszönni! Így már semmi akadálya nem volt, hogy ő is beszállhasson ebbe az őrületbe, ritkán láttam őt ennyire boldognak!

Hihetetlen, mókusokat etettünk Varsó kellős közepén! Alig tudtuk otthagyni őket.

Ha arra jártok, ki ne hagyjátok ezt a programot!

Délután még bebarangoltuk az Óvárost, kóstoljátok meg a tér szélén álló kis kilátótorony lábánál a finomságokat. Különösen ajánlom a husizsíros kenyeret, Ági barátnőmnek azóta is elvonási tünetei vannak. Persze megmutattuk Eszternek is a főbb nevezetességeket és természetesen megkerestük a kihagyhatatlan kézműves cukorkás boltot is.

Első alkalommal itt éppen belecsöppentünk apával egy iskolai osztálynak szóló bemutatóba, hogy készül a (mennyei) kézműves cukorka és pont úgy szájtátva néztük végig, mint a gyerekek. Majd Krakkóban nyáron már tudatosan kerestük, hogy van-e ilyen bolt és a lányok (Hanna is velünk volt) is láthatták a bemutatót, mivel ott néhány óránként nyilvánosan is készítettek egy-egy adagot.

De a függés nagy úr, szóval be kellett szereznünk a következő cukorka adagunkat, sikeresen betáraztunk belőle!

A szokásos Hektoros vacsora után még sétáltunk a kivilágított felhőkarcolók tövében, éppen elkaptuk a színesre kivilágított Kultúrpalotát is.

Vasárnap délelőtt még vásárolgattunk egy kicsit, természetesen Krowka minden mennyiségben. És Ági barátnőm rendelésére zsírt is kellett hazavinnem, még szép, hogy magunknak is vettünk. Nem, nem vagyunk őrültek, hogy zsírt hozunk haza Lengyelországból. (Olyan dobozban árulják, mint itthon a vajkrémet.) Tényleg mennyei. Ha arra jársz, kóstold meg. Smalec Domowy a húsos és Smalec ze skwarkami a tepertős változat.

Eseménytelen út után landoltunk Ferihegyen. (nekem már az marad!)

Bepattantunk a Holiday Parking-ban hagyott autónkba (interneten szoktam előre foglalni és kifizetni is, így olcsóbb) és még időben hazaértünk ahhoz, hogy a szokásos vasárnap esti habos fürdős, hajmosós, körömvágós, tortúra után Eszter a szokásos időben ágyba kerüljön és kialudja magát, mert hétfőn iskola!

És bár tudom, hogy két hét múlva Hollandiába megyek, már nézegetem a varsói repülőjegyeket megint.

Mert vannak helyek, ahol a szíved egy darabkája ott marad és oda mindig visszavágysz...

Zágráb csak 3 órányira van. És bár számtalan alkalommal átutaztunk rajta a horvát tengerpartra igyekezvén, mégsem álltunk meg ott sosem. Nagy hiba volt. De most bepótoltuk.

Nem kerestem semmit a téli szünetre, viszont kaptunk egy nagyon kedves megkeresést egy horvát családtól, Zágrábtól néhány kilométerre élnek, hogy van-e kedvünk ott tölteni pár napot, cseréljünk!

Kicsit utána olvasgattam, hamar kiderítettem azt is, hogy nem messze található a Sljeme Ski Resort is, ami Zágrábtól mindössze 15 km-re, a Medvednica hegységben fekszik. Három felvonó, két húzólift és egy háromszékes visz fel a 4 km-es pályarendszerhez. A pályák keleti és északi fekvésűek, az északi lejtők hóágyúzottak. Nos, mivel eddig nálunk csak nyomokban volt hó, reméltem, hogy ott kicsit többet találunk belőle.

Cseréltünk. A horvátok korábban érkeztek, mint ahogy mi el tudtunk indulni, így két napot Székesfehérváron töltöttünk és onnan indultunk előadás után, december 31-én.

Indulás előtt még postoltam egyet a facebookon és boldog új évet kívántam mindenkinek, nagy izgalomban voltunk, mert ha igaz a babona, mely szerint azt csinálod majd egész évben, amit először teszel az új évben, hát mi bizony utazni fogunk! Hurrá! Úgy terveztük, hogy az éjfél két ország között az úton ér majd bennünket valahol.

Rettenetesen hideg volt, a hőmérő mínusz 15 fokot mutatott az autópályán, ahol már a határ előtt sem volt senki rajtunk kívül.

A magyar-horvát határon (ahol volt okmányellenőrzés!!!) pedig kicsit csodálkozva és gyanakodva kérdezték, hogy hová tartunk Szilveszter éjjelén. Rettenetesen gyanúsak lehettünk a hátsó ülésen utazó, takaróba bugyolált gyerekkel és a sílécekkel. Horvátországban hová máshová, nem is értettük, mi furcsa van ebben. Dehogynem! ;-)

Egy idő után már a fűtés is egyre nehezebben bírta, folyamatosan esett a dara, a szélvédő folyton lefagyott.

Persze azt mondanom sem kell, hogy mi egy olyan utcába igyekeztünk, amit nem ismert a GPS, de készültem, így lementettem egy útvonaltervet a Google maps-ről, hogy találunk mégis oda.

Az utolsó kilométereken már nagyon izgultunk, mert olyan szépen haladtunk, hogy volt esély rá, hogy éppen éjfélre érünk oda.

Bámulatosra sikeredett az érkezésünk.

Éjfél előtt pár perccel kanyarodtunk a ház elé, ahol rengeteg ember volt már az utcán, mindenfelé tűzijáték az égen.

Hát ezért is szuper dolog ez a csereotthon, elővettem a táskámból a lakáskulcsot, amit még Pesten megkaptunk a cserepartnertől, odafutottunk a kapuhoz, elsőre megtaláltam a kulcsot, ami nyitotta és mintha csak hazaérkeztünk volna, futottunk a lakásba.

Gyors pezsgőbontás után, úgy ahogy voltunk, még kabátban, a teraszon koccintottunk és köszöntöttük az Újévet.

Azt hiszem ezt a Szilvesztert sosem fogjuk elfelejteni!

Nagy buli az nem volt, de itt voltunk, együtt voltunk és ez többet ért bárminél, aztán kényelmesen nekiláttunk a kocsiból behordani a csomagokat, jót dumáltunk amíg megvacsoráztunk egy óra tájt és még egy filmet is megnéztünk az ágyban összebújva.

Másnap délben ébredtünk és nekiláttunk Zágráb felfedezésének. A belvárosban nagy élet volt, hatalmas és csodálatos sétával töltöttük a délután és az estét.

Aztán volt minden a következő napokban, városnézés, amiből lehetett volna még több is, mert gyönyörű a város és a környék, volt sok szánkózás és kirándulás.

Isteni herkentyűket ettünk fillérekért egy non-stop étteremben a piac mellett.

Még síelni is próbáltunk egy kicsit, bár nem jártunk nagy sikerrel, mert a Sljeme Ski Resortban már készülődtek egy nemzetközi sílesikló versenyre, így egyetlen pálya működött, az sem volt túl jó állapotban. Egy kicsit az egész nekem hasonlított Dobogókőhöz, a honlapon leírtak miatt nagyobb durranásra számítottunk. Érdekes is volt látni pár nappal később a Eurosport közvetítésében a helyet, ahol voltunk, sokkal profibbnak tűnt a tévében minden. :-)

Arra viszont jó volt, hogy a gyerek sílécet vegyen a lábára és próbálkozzon kicsit.

Összességében azonban remekül éreztük magunkat, bármikor boldogan visszamennénk. Akár télen is. De nyáron mindenképpen érdemes megállni egy napra útközben, ha a tengerpartra indultok, ezt nem elfelejteni!

Nem fogjátok megbánni!

Advent Bécsben.

Ki az, aki nemet mondana egy forralt borra a Rathaus előtti karácsonyi vásárban, sétára a napfényes Schönbrunni kastély kertjében? Aki egyszer már belekóstolt, semmiképpen...

Így vagyunk ezzel mi is, így amikor felvetődött, hogy Advent 3. vasárnapját tölthetnénk akár Bécsben is, nem sokáig haboztunk.

Már említettem, hogy Sonia és én nagyon jóban lettünk az első otthoncsere kapcsán és azóta is tartjuk a kapcsolatot.

Szóval amikor meghívott bennünket, hogy töltsük együtt a hétvégét náluk, szívesen látnának minket vendégül, boldogan mondtunk igent és izgatottan készülődtünk. Jó ötlet, egyrészt tovább mélyítjük a barátságunkat, másrészt leányzónk, aki német nemzetiségi osztályba jár, kicsit próbálgatja tudását, négy hasonló korú gyermek várja, hogy játszhasson a "magyar kislánnyal".

Ebben az egyébként is felfokozott, karácsony előtti hangulatban különös izgalommal válogattunk kicsi lányommal itthon az üzletekben, hogy mit vigyünk nekik ajándékba.

Azt tudtuk, hogy a Téli szalámi a múltkor is percek alatt elfogyott, így nem volt kétséges, hogy abból csakis a legnagyobbat.

De mit kapjanak a gyerekek?

Mivel itthon a suliban javában tombol a "Loom Band's" láz, reméltük, hogy Ausztriában is hasonló a lelkesedés, így jó alaposan bevásároltunk belőle a lányoknak. (Aki nem fertőződött volna meg ezzel az őrülettel, annak elárulom, hogy millió apró, kicsi gumikarika foglya a legtöbb leány és jó néhány fiúgyermek is. Ebből az ezer színben kapható kicsi karikából lehet mindenféle mintával karkötőket és figurákat készíteni, a Pinterest-en és a Youtube-on tippek és kivitelezési technikák özönét találjuk.

Amikor pedig felfedeztem a Libriben, hogy Janikovszky Éva könyvei kaphatók német nyelven, azokból is megvettük a kedvenceinket. Bíztam benne, hogy a finom humor átsejlik majd, dacára a kulturális és nyelvi különbségeknek.

És persze csoki, csoki, csoki, amennyi "magyart" csak találtam, mert a fiúk odavannak az édességekért.

A péntek esti Supertalent döntőjére érkeztünk. (Ez az X-faktor németországi verziója.)

Mivel vendéglátóink egy valójában néhány éve Frankfurtból - munka miatt - átköltözött német család, belecsöppentünk egy igazi, valóságos péntek estébe és azonnal a részesei lettünk mi is.

Amitől picit tartottam az volt, hogy indul majd a két család közös hétvégéje, oldódnak-e a gyerekek...

Nos, félelmem alaptalan volt.

Nem volt semmi feszengés, a közös vacsorát is a nappali hatalmas kanapéján bevackolódva fogyasztottuk el együtt, a tehetségkutató döntőjét nézve, megtudtuk ki kinek szurkol, jókat beszélgettünk, boroztunk, a gyerekek játszottak és természetesen a leghangosabb az én lányom volt, zengett a nappali tőle, hogy: Wo ist die Katze?

Nagyon klassz tippeket kaptunk, hogy hol találjuk a legszebb karácsonyi vásárokat, amiből szombaton négyet végig is jártunk, nagy bögregyűjtő körutat téve, hiszen nem csak, hogy minden karácsonyi vásárban más-más bögrében mérik a puncsot, forralt bort, de évről-évre változik a bögrék színe, formája.

Sonia javaslatára találtunk rá egy nagyon hangulatos kis helyre, megosztom a kincset érő információt. Aki teheti, estefelé látogasson el a Türkenschanzpark-ba, igazi, békebeli, csodás kis karácsonyi vásárt talál ott és a puncs is nagyon finom.

Szombat este vendégség várt minket otthon, így találkoztunk Ildikóval, aki igen, magyar lány! Ő Sonia egyik barátnője, Bécsben él osztrák férjével és két gyerekével, akik mindketten tökéletesen beszélnek magyarul és németül is. Raclette, finom borok és nagyon jó kis beszélgetés várt ránk. A gyerekeket nem is láttuk. ;-)

Vasárnap felkerekedtünk és végigkézműveskedtük együtt a Rathausban az összes állomást. Szívből ajánlom mindenkinek! Igazi gyerekes program! Nem szabad kihagyni! A csajok csináltak kispárnahuzatot, órát, gyertyát, dobozt... És mindent becsomagoltak szépen, így karácsonyi ajándéknak is tökéletesek!

Hamar eltelt a hétvége és fájó szívvel búcsúztunk, még úgy is, hogy tudtuk, hamarosan újra találkozunk.

Megbeszéltük, hogy Pünkösdkor ők jönnek hozzánk vendégségbe.

Már ki is találtam pár izgalmas programot!

És most tényleg megint elmegyünk Milánóba? - kérdezte gyermekem.

Igen. De most a Mamáékkal. És kitaláltam egy kis meglepetést is! ;-)

Az őszi szünetben terveztünk útnak indulni, de addig még sok szervezés várt rám.

Ezúttal otthoncserében már nem is reménykedtem, Milánóval mindig bajban vagyok. Paolát újra megkérdezni nem akartam, ismervén a milánói szállodák árait, kicsit kétségbe estem, hogy mennyibe fog ez öt embernek kerülni, nekiláttam hát nézelődni az Airbnb oldalon.

Aki esetleg nem ismeri, ezen az oldalon egyedi szálláshelyeket bérelhetünk helyi házigazdáktól több mint 190 országban. Találtam is egy-két lehetséges házat, de egyik sem Milánóban volt, hanem valahol a környékén, egy sem volt az igazi és azok után, hogy így belejöttünk az otthoncserékbe, már egyre nehezebben tudtam elképzelni, hogy máshogy utazzunk.

Szóval a vége mégiscsak az lett, hogy Paolával cseréltünk újra. Aki annyira lazára vette a figurát már ezúttal, hogy a lakáskulcs a Kávézóban várt, a konyhaasztalon pedig egy levélke, hogy reggel elaludtak, ne haragudjak, még ágyneműt sem cserélt, de úgyis mindent megtalálok. Üdv. itthon! ;-)

Azt találtam ki, hogy lássunk még egy kis tengert, mielőtt nekivágunk itthon a borús ősznek és a télnek, ami így együtt nekem mindig végtelenül hosszúnak tűnik.

Szóval még itthon megvettem a Trenitalia weboldalán a vonatjegyeinket Milánóból Genovába. Imádom a XXI. századot!

Szokásos Wizzair út és transzfer után érkezés a már ismert lakásba. Aztán az első napon megmutattuk Mamáéknak a főbb nevezetességeket, végigszelfiztük Eszterrel a várost, szokásunk szerint ettünk egy hatalmas fagyit a Shockolat Maggi-ban, ami szerintem a város legjobb fagyizója, így ez a program sosem maradhat ki. Ha tényleg jó fagyit akarsz enni, megtalálod pár perc sétára a Cadorna Állomástól, a Via Giovanni Boccaccio-n.

Másnap korán keltünk és 8.10-kor elindultunk a Milano Centrale-ról Genovába. (A vonatjegy 1 felnőtt és 1 gyerek részére 18 euro egy útra, a menetidő pedig 1 óra 40 perc.)

Az esküvőnk előtti nyáron, amolyan "előnászút" félén voltunk a Földközi-tenger partvidékén, így egyszer már jártam Genovában. És nagyon is emlékeztem rá. Szívből ajánlom mindenkinek, látni kell.

A Régi kikötő, a Piazza de Ferrari, a Le Strade Nuove, a San Lorenzo Katedrális.

És szívem szerint minden nap a Corso Italián sétálnék... Azt hiszem itt tudnék élni. Nagyon is...

De ha semmi mást nem nézel meg Genovában, csak a Corso Italián elsétálsz (vagy elbuszozol) a Boccadasse-ig, már megérte.

Ez az a csodálatos hely, ahol  a fenti képen csücsülünk. Novemberben, 20 fokban.

Nem voltam túl lelkes, amikor itthon landoltunk és szembesültem vele, hogy itt bizony már majdnem tél van.

Nincs mese, valahogy meg kell szeretnem a havat, hogy várjam a síelést. Úgy talán menni fog.

Miért ne lehetne itthon is cserélni?

Amikor nagyjából körvonalazódott a nyarunk, hogy ki mikor dolgozik és hol lesz nyári játék, mikor nyaralunk és mikor leszünk otthon, a közösen eltöltött időt nagyon kevésnek találtam.

Mégiscsak nyári szünet van!

És ha én úgy gondolom, hogy többet akarunk együtt lenni, akkor többet is leszünk.

Kitalálok mindenféle programot akkor is, ha éppen otthon maradunk kettesben a gyermekkel, vagy nagyon szeretem a barátokkal is múlatni az időt, sőt, akár csak kiülni a kertbe olvasgatni...

De a legjobban azt szeretem, ha együtt vagyunk. Bárhol. 

Így ha a családfőt hosszú napokra elszólítaná egy-két vidéki turné, akkor cselekedni kell.

Nagyon örültek amikor előálltam a javaslattal.

Illetve szokásom szerint továbbgondoltam... Miért mindig csak külföldön felfedezünk és turistáskodunk?

Ha összerakom, hogy családunk tagjai hány helyről származnak és hol élnek most, kész is a "bár dolgozunk, mégiscsak felfedezőkörút".

Kislányunk is elég nagylány már ahhoz, hogy végigjárja az ősök gyerekkorát.

Kezdjünk egy debreceni családlátogatással, én ott születtem és éltem sokáig. Kicsit bolondítsuk meg azzal, hogy megpróbáljuk az oly' jól ismert várost ezúttal turistaszemmel nézni és a családi vendégeskedések és jóllakások mellett csavarogjunk, járjuk végig a látnivalókat, pont úgy utánaolvasva és fényképezőgéppel felszerelkezve, ahogy minden más úton szoktunk. Szállás kipipálva.

Onnan tovább megyünk majd Gyulára, ahol Apa hármat is játszik, az estéi foglaltak ugyan, de a napjait velünk tölti. Tehát itt a főhadiszállás.

Azonban ha már úgyis meglátogatnak ott minket az apai nagyszülők előadást nézni, akkor járjuk be azt környéket is rendesen, ahol Papa gyerekeskedett, megmutatja a szülői házat, hol focizott és merre rosszalkodtak. Medgyesegyháza, Békéscsaba, Szanazug.

Bár Gyulán is van csereotthon partner, akik első szóra nyitottak voltak és szívesen cseréltek volna, a dátumokat sajnos végül nem sikerült összehoznunk, így Gyulán maradt a szálloda.

Innen együtt megyünk át Szegedre, ahol újabb egy hét néhány újabb előadással és nem mellesleg Apa ott született. Sőt, az én Anyukám is ott él most néhány kilométerre, Mórahalmon.

Nézzük csak...

Igen, van csereotthon tag Szegeden! Igen, boldogan jönnek abban az egy hétben a házunkba és fedezik fel Budapestet és a Dunakanyart és másszák meg az összes közelben található dombot, hegyet és kóborolják be az erdőket.

Azt hiszem leírhatom, hiszen Anikóval az első pillanatban egyetértettünk benne, hogy aki csereotthon tag, az valami olyan nyitottsággal van a világra, hogy ezek az emberek rögtön egy hullámhosszon vannak.

Úgy egyeztettünk telefonon, mintha évek óta ismernénk egymást és pont ilyen szeretettel köszöntöttük egymást Gyulán, ahová Anikó munkaügyben szaladt át Szegedről, így egyúttal a kulcsátadást is megejtettük.

Így varázsoltunk a külön töltött időből két csodálatos hetet, 7 városban, sok-sok élménnyel, időutazással.

Azt hiszem ez még csak a kezdet volt. Több van ebben az itthoni otthoncserében is!

Ez az utazás úgy indult, hogy megfogalmazódott az én kicsi csemetém fejében, mi lenne, ha legközelebb csak mi mennénk valahová. Senki más a családból, csak ő és én. Mert olyan még sosem volt.

Én pedig ezt úgy folytattam magamban, hogy akkor ezzel lepem meg őt az első tanév végén.
Mert élményt szeretek a legjobban ajándékba adni.
Mindenki más úgyis elhalmozza könyvekkel, játékokkal.
Igen, tudom, hogy kitűnő bizonyítványért nem ilyen ajándékot kap mindenki, de mire a sorok végére érsz, rá fogsz jönni, hogy az bizony makacs tény, hogy semmivel sem költöttem többet, mintha "wellnesseztünk volna" itthon valamelyik Aquaparkban!

Legjobb barátnőm kislánya szintén most fejezte be az elsőt és gyermekemmel kebelbarátnék, így felvetettem, hogy menjünk négyen és csapunk egy jó kis csajos bulit.

Miért éppen Milánó?
Még ha nem Itália lenne is a szívem csücske, akkor is ideális választás lenne, mert a Wizzair kínálatában szinte mindig találhatunk repülőjegyeket 3.090.- Ft/ fő/út áron.
(Nem, nem írtam el!!! Wizznél Discount tagsági áron veszek repülőjegyet, sőt a kártyám is olyan, hogy pontot is gyűjtök vele, ha ezt beváltom akár ingyen is repülhetek. De erről majd később!)

Egyik éjjel - szokás szerint - ránéztem a repülőjegy árakra és megint találtam ezen az áron, ráadásul éppen Pünkösd hétvégéjére.
Apának előadása van, vidéken lesz, a nagyot hétvégén úgysem látjuk, minden klappolt, nem sokáig gondolkoztam.

Első körben szállást is akartam foglalni, hiszen azt a két éjszakát - négyen csajok - simán eltöltjük egy közös szállodai szobában, így még az ár is elviselhető.
De csak ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy "Naaa, nehogy már szállodában lakjak, ennyi otthoncsere után"...

És még azon melegében elküldtem néhány levelet, szépen leszűkítve a keresést, főleg olyan milánói csereotthon tagoknak, akik bárhová utaznának, nyitottak a nem egyidejű cserére és sokszor cseréltek már. (Szerintem ők az átlagosnál is rugalmasabbak!)
Semmi kétségem sem volt afelől, hogy találok-e, hiszen ha én ennyiért megyek Milánóba, onnan is pont ennyiért lehet Budapestre utazni.

Csupán az idő rövidsége és az olaszok jól ismert laza hozzáállása volt aggasztó.
De igeeeeen!
Sikerült.
Paola írt, hogy menjünk nyugodtan, szeretettel várnak minket, ők valamikor szeptemberben jönnének egy hétvégére, majd egyeztetjük.
Hurrrrááááá!

Milánóban tavaly is jártunk Apával közösen, ki kellett találnom valami pluszt, amitől ez az út most nekünk több lesz.
Minden fórumot bújok utazások előtt, hátha találkozom valami klassz ötlettel.

Az "Io viaggio Carta" lett a megoldás.
Ezzel a kártyával, ami váltható 1,2,3,7 napra, de akár egy hónapra is, beutazhatjuk egész Lombardiát.
Érvényes valamennyi város tömegközlekedési eszközére, minden regionális vonatra és akár hajókázhatunk is vele az Iseo-tavon.
Ezzel az oly' kényes, "Jó, jó olcsó a repjegy, de mennyi a transzfer a városba?" kérdést is lazán letudtuk, mert átszállással ugyan, de megoldottuk azt is az Io viaggio kártyával.
Már inkább az nyugtalanított, hogyan lesz időnk mindenre, csavargás a városban, kirándulunk a Comói-tóhoz, Bergamoba...

Látnivaló ügyben pedig ajánlok egy szuper oldalt: http://utazas-nyaralas.info/olaszorszag/milano.html

Ami itt nincs fent, olyan nem létezik… Fórum is van, sok érdekes tapasztalattal

Szóval Paolával nem leveleztük túl magunkat.
Igen, ismét megbizonyosodhattam róla, hogy aki már sokszor cserélt, nem aggódja túl. Pláne, ha mindezek mellé még olasz is.
Alig néhány levélváltás, amiben mindent pontosítottunk, leírtam, hogy hányan megyünk, mikor érkezünk és indul haza a gépünk, telefonszámot cseréltünk, megkaptam a pontos címet és a szomszédasszony telefonszámát, aki várni fog bennünket.
Egyedül azért izgultam, mert Ági barátnőm már számtalanszor hallotta tőlem a csereotthon utazásaink történetét, de most élesben is megtapasztalhatta, hogy működik.
Már alig várja, hogy költözzenek és ő is cserélhessen.

Indulás előtt még ránéztem a Google Maps utcaképre, hogy merre tovább a metrótól és Paola küldött egy sms-t, hogy ők már Németországban vannak, jó utat és érezzük jól magunkat.
Amikor délelőtt 10 óra körül a metrón ültünk, „hazafelé“ tartva, küldtem egy üzenetet a Laura nevű barátnőnek, hogy mindjárt érkezünk.

Talán ennek köszönhető, hogy a ház elé érve (amivel szemben éppen egy park és egy kutyafuttató van) már egy kisebb követség várt bennünket, kutyasétáltató szomszédok integettek és kiabáltak, ahogy befordultunk a sarkon, hogy "Judit! Hallo! Benvenuto!"
És a lakáskulcs átadása után rögtön kávézni invitáltak.

A lakásba érkezve üdvözlésképpen az asztalon egy üveg finom bor várt bennünket, a lányokat pedig igazán különleges meglepetés: a legújabb Tea Stilton könyvek MAGYAR (!!!) nyelvű kiadása! Volt is nagy csodálkozás. Én sem értettem, hogy is van ez.
Az éppen olvasni megtanuló kicsi lányok kapták Paolától ajándékba az első tanév végén. Leírhatatlan volt az örömük!

Hogy ez milyen különleges ajándék, akkor még nem sejtettem. Ma már tudom, hogy Paola, mint graphic designer dolgozott ezeken a könyveken és a csemetémnek szóló könyvbe írt ajánlása hatalmas kincs!

Szóval ilyenek azok a "rettegett idegen emberek", akikről mindenki kérdez, ha a csereotthon szóba kerül.

Ugye milyen jó így megérkezni valahová?

Azért számomra örök tanulság eme út kapcsán, bár ma már roppant mókásnak tartom, hogy egy cipővel nem indulunk útnak!

Még akkor sem, ha a fapados csomag miatt minden deka számít, akkor sem, ha csak három napra megyünk és akkor sem, ha úgyis szeretnénk kicsit shoppingolni...

Így sikerült szert tennem Milánóban életem egyik legdrágább balerina cipőjére, miután a Dóm téren egy bámészkodó turista úgy taposott rá a sarkamra, hogy a lábamon lévő szandál azonnal hősi halált halt és sürgősen szükségem volt egy másik lábbelire, hogy a következő két napot ne mezítláb töltsem.

Aki járt már Milánóban, tudja, hogy miről beszélek és milyen remek lehetőségekkel kecsegtetnek a Dóm körüli utcák üzletei, ha cipőt szeretnék venni! Az árak láttán elég közel álltam egy infarktushoz...

Azért azt még elmesélem, hogy azóta milyen remek estét töltöttünk együtt szeptemberben Budapesten Paola és Philippe társaságában.

Sőőőőt! Anyukám már olyan régen rágja a fülemet, hogy azóta velük is elröppentünk újra Milánóba és ismét Paola lakásában laktunk …

De ez legyen egy másik blogbejegyzés témája.

Mindenesetre azt hiszem nincsenek véletlenek, hogy éppen Paula válaszolt akkor azonnal a levelemre!

Utóirat:

Leányzóm azóta közölte, hogy végül most sem kettesben voltunk.

Ugye pontosan értem, hogy mire gondol?!