Zágráb csak 3 órányira van. És bár számtalan alkalommal átutaztunk rajta a horvát tengerpartra igyekezvén, mégsem álltunk meg ott sosem. Nagy hiba volt. De most bepótoltuk.

Nem kerestem semmit a téli szünetre, viszont kaptunk egy nagyon kedves megkeresést egy horvát családtól, Zágrábtól néhány kilométerre élnek, hogy van-e kedvünk ott tölteni pár napot, cseréljünk!

Kicsit utána olvasgattam, hamar kiderítettem azt is, hogy nem messze található a Sljeme Ski Resort is, ami Zágrábtól mindössze 15 km-re, a Medvednica hegységben fekszik. Három felvonó, két húzólift és egy háromszékes visz fel a 4 km-es pályarendszerhez. A pályák keleti és északi fekvésűek, az északi lejtők hóágyúzottak. Nos, mivel eddig nálunk csak nyomokban volt hó, reméltem, hogy ott kicsit többet találunk belőle.

Cseréltünk. A horvátok korábban érkeztek, mint ahogy mi el tudtunk indulni, így két napot Székesfehérváron töltöttünk és onnan indultunk előadás után, december 31-én.

Indulás előtt még postoltam egyet a facebookon és boldog új évet kívántam mindenkinek, nagy izgalomban voltunk, mert ha igaz a babona, mely szerint azt csinálod majd egész évben, amit először teszel az új évben, hát mi bizony utazni fogunk! Hurrá! Úgy terveztük, hogy az éjfél két ország között az úton ér majd bennünket valahol.

Rettenetesen hideg volt, a hőmérő mínusz 15 fokot mutatott az autópályán, ahol már a határ előtt sem volt senki rajtunk kívül.

A magyar-horvát határon (ahol volt okmányellenőrzés!!!) pedig kicsit csodálkozva és gyanakodva kérdezték, hogy hová tartunk Szilveszter éjjelén. Rettenetesen gyanúsak lehettünk a hátsó ülésen utazó, takaróba bugyolált gyerekkel és a sílécekkel. Horvátországban hová máshová, nem is értettük, mi furcsa van ebben. Dehogynem! ;-)

Egy idő után már a fűtés is egyre nehezebben bírta, folyamatosan esett a dara, a szélvédő folyton lefagyott.

Persze azt mondanom sem kell, hogy mi egy olyan utcába igyekeztünk, amit nem ismert a GPS, de készültem, így lementettem egy útvonaltervet a Google maps-ről, hogy találunk mégis oda.

Az utolsó kilométereken már nagyon izgultunk, mert olyan szépen haladtunk, hogy volt esély rá, hogy éppen éjfélre érünk oda.

Bámulatosra sikeredett az érkezésünk.

Éjfél előtt pár perccel kanyarodtunk a ház elé, ahol rengeteg ember volt már az utcán, mindenfelé tűzijáték az égen.

Hát ezért is szuper dolog ez a csereotthon, elővettem a táskámból a lakáskulcsot, amit még Pesten megkaptunk a cserepartnertől, odafutottunk a kapuhoz, elsőre megtaláltam a kulcsot, ami nyitotta és mintha csak hazaérkeztünk volna, futottunk a lakásba.

Gyors pezsgőbontás után, úgy ahogy voltunk, még kabátban, a teraszon koccintottunk és köszöntöttük az Újévet.

Azt hiszem ezt a Szilvesztert sosem fogjuk elfelejteni!

Nagy buli az nem volt, de itt voltunk, együtt voltunk és ez többet ért bárminél, aztán kényelmesen nekiláttunk a kocsiból behordani a csomagokat, jót dumáltunk amíg megvacsoráztunk egy óra tájt és még egy filmet is megnéztünk az ágyban összebújva.

Másnap délben ébredtünk és nekiláttunk Zágráb felfedezésének. A belvárosban nagy élet volt, hatalmas és csodálatos sétával töltöttük a délután és az estét.

Aztán volt minden a következő napokban, városnézés, amiből lehetett volna még több is, mert gyönyörű a város és a környék, volt sok szánkózás és kirándulás.

Isteni herkentyűket ettünk fillérekért egy non-stop étteremben a piac mellett.

Még síelni is próbáltunk egy kicsit, bár nem jártunk nagy sikerrel, mert a Sljeme Ski Resortban már készülődtek egy nemzetközi sílesikló versenyre, így egyetlen pálya működött, az sem volt túl jó állapotban. Egy kicsit az egész nekem hasonlított Dobogókőhöz, a honlapon leírtak miatt nagyobb durranásra számítottunk. Érdekes is volt látni pár nappal később a Eurosport közvetítésében a helyet, ahol voltunk, sokkal profibbnak tűnt a tévében minden. :-)

Arra viszont jó volt, hogy a gyerek sílécet vegyen a lábára és próbálkozzon kicsit.

Összességében azonban remekül éreztük magunkat, bármikor boldogan visszamennénk. Akár télen is. De nyáron mindenképpen érdemes megállni egy napra útközben, ha a tengerpartra indultok, ezt nem elfelejteni!

Nem fogjátok megbánni!