Advent Bécsben.

Ki az, aki nemet mondana egy forralt borra a Rathaus előtti karácsonyi vásárban, sétára a napfényes Schönbrunni kastély kertjében? Aki egyszer már belekóstolt, semmiképpen...

Így vagyunk ezzel mi is, így amikor felvetődött, hogy Advent 3. vasárnapját tölthetnénk akár Bécsben is, nem sokáig haboztunk.

Már említettem, hogy Sonia és én nagyon jóban lettünk az első otthoncsere kapcsán és azóta is tartjuk a kapcsolatot.

Szóval amikor meghívott bennünket, hogy töltsük együtt a hétvégét náluk, szívesen látnának minket vendégül, boldogan mondtunk igent és izgatottan készülődtünk. Jó ötlet, egyrészt tovább mélyítjük a barátságunkat, másrészt leányzónk, aki német nemzetiségi osztályba jár, kicsit próbálgatja tudását, négy hasonló korú gyermek várja, hogy játszhasson a "magyar kislánnyal".

Ebben az egyébként is felfokozott, karácsony előtti hangulatban különös izgalommal válogattunk kicsi lányommal itthon az üzletekben, hogy mit vigyünk nekik ajándékba.

Azt tudtuk, hogy a Téli szalámi a múltkor is percek alatt elfogyott, így nem volt kétséges, hogy abból csakis a legnagyobbat.

De mit kapjanak a gyerekek?

Mivel itthon a suliban javában tombol a "Loom Band's" láz, reméltük, hogy Ausztriában is hasonló a lelkesedés, így jó alaposan bevásároltunk belőle a lányoknak. (Aki nem fertőződött volna meg ezzel az őrülettel, annak elárulom, hogy millió apró, kicsi gumikarika foglya a legtöbb leány és jó néhány fiúgyermek is. Ebből az ezer színben kapható kicsi karikából lehet mindenféle mintával karkötőket és figurákat készíteni, a Pinterest-en és a Youtube-on tippek és kivitelezési technikák özönét találjuk.

Amikor pedig felfedeztem a Libriben, hogy Janikovszky Éva könyvei kaphatók német nyelven, azokból is megvettük a kedvenceinket. Bíztam benne, hogy a finom humor átsejlik majd, dacára a kulturális és nyelvi különbségeknek.

És persze csoki, csoki, csoki, amennyi "magyart" csak találtam, mert a fiúk odavannak az édességekért.

A péntek esti Supertalent döntőjére érkeztünk. (Ez az X-faktor németországi verziója.)

Mivel vendéglátóink egy valójában néhány éve Frankfurtból - munka miatt - átköltözött német család, belecsöppentünk egy igazi, valóságos péntek estébe és azonnal a részesei lettünk mi is.

Amitől picit tartottam az volt, hogy indul majd a két család közös hétvégéje, oldódnak-e a gyerekek...

Nos, félelmem alaptalan volt.

Nem volt semmi feszengés, a közös vacsorát is a nappali hatalmas kanapéján bevackolódva fogyasztottuk el együtt, a tehetségkutató döntőjét nézve, megtudtuk ki kinek szurkol, jókat beszélgettünk, boroztunk, a gyerekek játszottak és természetesen a leghangosabb az én lányom volt, zengett a nappali tőle, hogy: Wo ist die Katze?

Nagyon klassz tippeket kaptunk, hogy hol találjuk a legszebb karácsonyi vásárokat, amiből szombaton négyet végig is jártunk, nagy bögregyűjtő körutat téve, hiszen nem csak, hogy minden karácsonyi vásárban más-más bögrében mérik a puncsot, forralt bort, de évről-évre változik a bögrék színe, formája.

Sonia javaslatára találtunk rá egy nagyon hangulatos kis helyre, megosztom a kincset érő információt. Aki teheti, estefelé látogasson el a Türkenschanzpark-ba, igazi, békebeli, csodás kis karácsonyi vásárt talál ott és a puncs is nagyon finom.

Szombat este vendégség várt minket otthon, így találkoztunk Ildikóval, aki igen, magyar lány! Ő Sonia egyik barátnője, Bécsben él osztrák férjével és két gyerekével, akik mindketten tökéletesen beszélnek magyarul és németül is. Raclette, finom borok és nagyon jó kis beszélgetés várt ránk. A gyerekeket nem is láttuk. ;-)

Vasárnap felkerekedtünk és végigkézműveskedtük együtt a Rathausban az összes állomást. Szívből ajánlom mindenkinek! Igazi gyerekes program! Nem szabad kihagyni! A csajok csináltak kispárnahuzatot, órát, gyertyát, dobozt... És mindent becsomagoltak szépen, így karácsonyi ajándéknak is tökéletesek!

Hamar eltelt a hétvége és fájó szívvel búcsúztunk, még úgy is, hogy tudtuk, hamarosan újra találkozunk.

Megbeszéltük, hogy Pünkösdkor ők jönnek hozzánk vendégségbe.

Már ki is találtam pár izgalmas programot!