És most tényleg megint elmegyünk Milánóba? - kérdezte gyermekem.

Igen. De most a Mamáékkal. És kitaláltam egy kis meglepetést is! ;-)

Az őszi szünetben terveztünk útnak indulni, de addig még sok szervezés várt rám.

Ezúttal otthoncserében már nem is reménykedtem, Milánóval mindig bajban vagyok. Paolát újra megkérdezni nem akartam, ismervén a milánói szállodák árait, kicsit kétségbe estem, hogy mennyibe fog ez öt embernek kerülni, nekiláttam hát nézelődni az Airbnb oldalon.

Aki esetleg nem ismeri, ezen az oldalon egyedi szálláshelyeket bérelhetünk helyi házigazdáktól több mint 190 országban. Találtam is egy-két lehetséges házat, de egyik sem Milánóban volt, hanem valahol a környékén, egy sem volt az igazi és azok után, hogy így belejöttünk az otthoncserékbe, már egyre nehezebben tudtam elképzelni, hogy máshogy utazzunk.

Szóval a vége mégiscsak az lett, hogy Paolával cseréltünk újra. Aki annyira lazára vette a figurát már ezúttal, hogy a lakáskulcs a Kávézóban várt, a konyhaasztalon pedig egy levélke, hogy reggel elaludtak, ne haragudjak, még ágyneműt sem cserélt, de úgyis mindent megtalálok. Üdv. itthon! ;-)

Azt találtam ki, hogy lássunk még egy kis tengert, mielőtt nekivágunk itthon a borús ősznek és a télnek, ami így együtt nekem mindig végtelenül hosszúnak tűnik.

Szóval még itthon megvettem a Trenitalia weboldalán a vonatjegyeinket Milánóból Genovába. Imádom a XXI. századot!

Szokásos Wizzair út és transzfer után érkezés a már ismert lakásba. Aztán az első napon megmutattuk Mamáéknak a főbb nevezetességeket, végigszelfiztük Eszterrel a várost, szokásunk szerint ettünk egy hatalmas fagyit a Shockolat Maggi-ban, ami szerintem a város legjobb fagyizója, így ez a program sosem maradhat ki. Ha tényleg jó fagyit akarsz enni, megtalálod pár perc sétára a Cadorna Állomástól, a Via Giovanni Boccaccio-n.

Másnap korán keltünk és 8.10-kor elindultunk a Milano Centrale-ról Genovába. (A vonatjegy 1 felnőtt és 1 gyerek részére 18 euro egy útra, a menetidő pedig 1 óra 40 perc.)

Az esküvőnk előtti nyáron, amolyan "előnászút" félén voltunk a Földközi-tenger partvidékén, így egyszer már jártam Genovában. És nagyon is emlékeztem rá. Szívből ajánlom mindenkinek, látni kell.

A Régi kikötő, a Piazza de Ferrari, a Le Strade Nuove, a San Lorenzo Katedrális.

És szívem szerint minden nap a Corso Italián sétálnék... Azt hiszem itt tudnék élni. Nagyon is...

De ha semmi mást nem nézel meg Genovában, csak a Corso Italián elsétálsz (vagy elbuszozol) a Boccadasse-ig, már megérte.

Ez az a csodálatos hely, ahol  a fenti képen csücsülünk. Novemberben, 20 fokban.

Nem voltam túl lelkes, amikor itthon landoltunk és szembesültem vele, hogy itt bizony már majdnem tél van.

Nincs mese, valahogy meg kell szeretnem a havat, hogy várjam a síelést. Úgy talán menni fog.