...avagy hogyan utazik egy 16 éves - születésnapi ajándékként - 16 napot egyedül Európában?

Nem ez a csere indult a legzökkenőmentesebben, talán azért, hogy végül egy szuper kapcsolattá nője ki magát.

Márciusban érkezett egy megkeresés júliusra Dániából. Még sok-sok más érdeklődéssel együtt. 

Aztán a válaszok közül valahogy kimaradt, pedig nagyon figyelek rá, hogy senkit ne hagyjak válasz nélkül. Még akkor sem, ha biztosan nem érdekel minket az ajánlat.

Talán azért kallódott el, mert így kellett lennie. :-)

Sok levél jött egyszerre és tudtam, hogy nem tervezünk a közeljövőben Dániába utazni, még akkor sem, ha a skandináv országokat egyébként imádom. Miután Svédországból hazajöttem, elhatároztam, hogy egyszer végigjárjuk az összeset.

Május végén fedeztem fel, hogy nem válaszoltam a dán családnak. Gyorsan írtam pár érdeklődő sort, hogy találtak-e cserepartnert Budapestre a keresett időpontban?

Nekünk ugyan addigra lefixált nyarunk volt, de úgy gondoltam, hogy ha minden kötél szakad és azt válaszolják, hogy nem találtak és tényleg annyira Budapestre szeretnének jönni, egy hét nem egyidejű csere még beleférhet.  Jöjjenek hozzánk, mi pedig majd csak eljutunk egyszer Dániába.

Jött is a válasz, hogy köszönik szépen, megvan a csere idén nyárra.

Akkor ezt kipipáltuk.

Hanna júliusban lesz 16 éves, nagyon szeret utazni és bontogatja a szárnyait önállóan is. Részt vett egy holland iskolai csereprogramban, ahol megismert több európai diákot is, egy olasz lánnyal olyan jó barátságban lettek, hogy elhatározták, meglátogatják egymást nyáron. Ám legyen.

De hogy? Mondjuk együtt elindulunk Budapestről Bergamoba a családi nyaralásra, mi maradunk, őt pedig feltesszük a Pescaraba tartó gépre, ahol Ludovica és családja már várja. Húúú, ez rendben...

Miért meséltem ezt el?

Mert itt jött a dán apuka, Niels újabb levele.

Amelyből kiderült, hogy sorry, de előző nap a magyar partner visszamondta és ha még mindig áll az ajánlatunk, hogy jöhetnek, akkor szívesen élnének vele.

Persze azt ők nem tudták, hogy addigra én már tovább bonyolítottam a nyarunkat.

Na, most mit csináljak? Hogy a manóba fér ebbe most bele a dán csere? Sehogy. 

Erre jegyeztem meg viccesen a Hannának, hogy semmi baj, majd ő elutazik Dániába is. Aztán egyszer csak már nem is tűnt viccnek, kezdtük kicsit továbbgondolni.

Mivel a dán partnernek is van kamasz lánya, felvetettem nekik, hogy mi biztosan nem tudunk többet utazni idén, de Hanna szívesen töltene náluk egy hetet. Nagy meglepetésemre zseniális ötletnek tartották.

Akkor hogyan tovább? Kezdhetem előlről a fapados repjegy keresést, amivel már éppen végeztem.

Mert persze akkor Hanna  ne jöjjön előbb haza Olaszországból, repüljön Pescarából Dániába.

Ühüm. Ha lenne közvetlen járat... De Hanna a 16 évesek bátorságával bevállalta az átszállást is Londonban.

Mi már tudtuk, hogy azon az éjszakán nem alszunk.

Eljött a nagy nap. Megérkezett hozzánk a dán család, körbevezettük őket az otthonunkban, átadtuk a kulcsokat, mi pedig elindultunk Esztergomba a telekre. Megbeszéltük, hogy szeretettel várjuk őket vendégségbe egy közös főzőcskézésre, városnézésre.

Másnap nagyszerű napot töltöttünk együtt. Kirándultunk az erdőben, felmentünk egészen a Vaskapuhoz, ahonnan csodálatos a kilátás, megmutattuk Esztergom nevezetességeit, a Bazilikában éppen orgonakoncert volt, majd átsétáltunk a Mária Valéria hídon Szlovákiába is.

Nagy sikert arattunk a bográcsban főtt marhapörkölttel, a tábortűz pedig tényleg összehoz mindenkit. A nagylányok ismerkedtek, egyeztették Hanna utazásának részleteit, egy közös budapesti shoppingolást is megbeszéltek, a kisebbek hihetetlen összhangban játszottak és fára másztak, azt nem tudom ugyan, hogy milyen nyelven kommunikáltak, de remekül csinálták. Negyed órán belül már azt is tudtuk, hogy a One Direction mindenkinél a legmenőbb banda. Aztán este mi maradtunk a nyaralóban, ők pedig hazamentek a mi otthonunkba, hogy egy hetet tölthessenek el Budapesten.

Így alakult a Kolstrup család eseménydús magyarországi csereotthonos nyaralása, ami egy kicsit szokatlan csere a HomeExchange történetében.

A dán családnak ez volt az első cseréje, szerintem elég emlékezetesre "sikerítettük".

Megígérem, hogy hamarosan következik Hanna (Olaszországban) és Dániában töltött egy-egy hetének élménybeszámolója is.

Ööööööööö, ahogy sikerül rávennem, hogy megírja! ;-)