Látszólag semmi köze ehhez az egészhez a Lánchídnak, de a bejegyzésben kiderül, hogy mégis van.

 Szóval, ez egy vendéglátás volt.

 Egy olyan csere, amiből még nem lett csere. Bár remélem, hogy egyszer ide is eljutunk.

 A lengyel család csak néhány városnézős napot szeretett volna Budapesten tölteni, Bécs és Prága között. Az osztrák és a cseh cseréjük is rendben volt, de sehogy sem találtak magyar partnert.

 Hm, a fene azt a jó szívemet. Már minden mindegy alapon úgy voltunk vele, hogy: Na, jó! Jöjjenek!

 Ezen a pár napon semmi nem múlik.

Minden flottul zajlott, villámgyors üzenetváltások, meglepődtem, mert minden levelemre szinte azonnal jött is a válasz. Hát még akkor hogy csodálkoztam, amikor megérkeztek és kiderült, hogy végig a család leánygyermekével egyeztettem.

Kicsit később érkeztek a megbeszélthez képest, de mivel autóval jöttek, ez várható volt, így azonban sajnos csak egy rövid beszélgetésre volt lehetőségünk, gyors körbevezetés és kulcsátadás után már robogtam is a szinkronba.

Három nappal később lengyel házi lekvár, szörpike és likőr társaságában ez a csodamű várt bennünket, Beata (a család leánygyermeke, akivel leveleztem) Képzőművészetire jár Lengyelországban.

Persze nem én lennék, ha nem körvonalazódna a fejemben egy terv, hogyan és mikor mehetnénk vissza.

Egyszer Apával elszöktünk és kettesben Varsóban töltöttünk három napot, szép emlék, azóta is szeretnénk Lengyelországban elidőzni még egy kicsit. Vagy sokat. És az élet kínálja is hozzá a lehetőségeket. Csak kapkodom a fejemet.

Nyáron cseréltünk egy fiatal krakkói családdal, ők jelezték, hogy nyáron majd szeretnének megint jönni, amikor nekünk alkalmas és kaptunk azóta egy megkeresést Lodzból és Varsóból is.

Tehát egyre bővül az útvonal! Budapest -> Krakkó ismétlés-> Lódz -> Varsó ismétlés-> SUWALKI -> Gdansk

Bár imádok repülni, de erre az útra szívesen vállalkoznék autóval és bejárnánk Lengyelországot.

Már csak idő és persze egy kis gyűjtögetés hiányzik hozzá.

Éééés a nagy tanulság, amit ennyi csereotthon tagság után megtanultam.

NEM TUDUNK MINDENHOVÁ ELMENNI ÉS MINDENKIVEL CSERÉLNI.

Folyamatosan özönlenek a levelek és csereajánlatok...

Nyugodtan lehet - udvariasan - ajánlatot visszautasítani. Még saját gombot is kreált hozzá az oldal, ha nem szeretnénk belebonyolódni a mentegetőzésbe.

Azóta szívesen ajánlom fel a cseréinket más itthoni tagoknak is, hátha van valaki, aki pont oda keres cserét, ahonnan mi kaptunk, de nem élünk vele.

De igen, ma már gondolkodás nélkül le is mondom akár, bár amit ilyenkor érzek.... Hűűűűűűűűűű!

Azonban tudom, hogy hiába lenne álomutazás és szeretnék nagyon eljutni Balira vagy Izlandra, ez még nem a közeljövőben lesz. Tökéletesen boldog vagyok attól is, hogy kicsit most felfedezzük Európát.

Azért ha valaki tud egy jó kis állást, ahol semmi mást nem kell csinálni, csak utazgatni, egy percig se habozzon írni nekem!!!