Valamikor - a pun háborúk előtt - engedélyeztünk magunknak a férjemmel egy kétnapos kiruccanást Varsóba, a gyerekkel édesanyám volt hétvégén.

És azóta is hallgatjuk, hogy peeeersze, oda őt nem vittük el!

Február nem éppen az az időszak, amikor még északabbra vágyna az ember, de nekem Varsó ez alól mindig kivétel. Volt és lesz is. Lengyelország szerelmese lettem. Már akkor, az első varsói utazás alkalmával és ez a szerelem csak még tovább mélyült nyáron, amikor Krakkót és környékét fedeztük fel.

Így természetesen lecsaptam a Wizzair olcsó jegyeire, pláne, hogy egy csomó gyűjtött pontom is van az Erste Bankos Wizzair kártyámhoz, így fizetnem sem kellett érte.

Rendelhető olyan Wizzair hitelkártya ahol minden vásárlásommal, kártyás fizetésemmel pontot gyűjtök, amit aztán repülőjegyre válthatok be. Ha okosan használod a kártyát és időben visszafizeted a kártyáról elköltött összeget, nagyon megéri.

Varsóban elég kevés otthoncserélő van. Mindig feladja a leckét. Van egy varsói pár, ők is nagyon szeretnének Budapestre jönni, mindig üzengetünk időpontokat egymásnak, ami a másiknak sosem jó sajnos, így a cserét még mindig nem sikerült összehoznunk.

Nekiláttam hát szállodát keresni. Mindig a booking.com oldalon foglalok, nekem bevált, szeretem, mivel már többször foglaltam ott, ismerősöknek is, egy idő után Genius tagság jár, amivel szintén további kedvezményekhez jutok, szóval mindig ott keresgélek. Néha összehasonlítom más oldalakkal, de általában a kiválasztott szállásnál a booking.com jön ki győztesen.

(Leírom majd egy külön blogbejegyzésben nektek azokat, amiket ismerek és ahol érdemes kutakodni.)

Ha már ingyen repülünk és nem tudtam cserélni, akkor próbáltam minél olcsóbb szállást keresni, hogy ne költsünk sokat erre a kis téli hétvégi kiruccanásra.

A Start Hotel Aramis már máskor is jól vizsgázott, bár egy nagyon-nagyon egyszerű kis szállodáról van szó, semmi csodát ne várj, de tiszta, kedves a személyzet. Nagyon jó a közlekedés, rengeteg busz áll meg előtte, a 148-as busszal el lehet jutni a reptérről a szállodába (Mangalia megálló) és a szállodából az Óvárosba (116), vagy a Centrumba, (501, 519) az ellenkező irányban pedig nagyon közel a Wilanow Palace. (519)

Olyan ajánlatot találtam a választott hétvégére, hogy nem is kerestem tovább. 18.000.- Ft reggelivel (!) két éjszaka, három főre. El sem hiszed, ugye? Kiderült, hogy akár csak a reggeliért is megérte volna. Olyan reggeli volt, hogy a mi kis nyomi családunk, aki gluténmentes diétát tart, bőségesen bereggelizett, volt miből válogatni! Pukkadásig...

Ismerősként érkeztünk Varsóba péntek este, a reptérről egyenesen a szállodába mentünk, gyorsan lepakoltunk és elindultunk, hogy azonnal láthassuk a kivilágított, esti várost.

Annyira szeretünk itt mindent, hogy azon viccelődtünk Apával, ha elköltöznénk Magyarországról, lehet, hogy azon kevés család egyike lennénk, akik nem nyugatra indulnak.

Nem tudok betelni a várossal, jó volt újra itt lenni.

Vacsorázni pedig már célirányosan indultunk. Előző utunk során teszteltünk és jó emlékezetünkben megőriztünk egy kis éttermet, nem volt kérdés, hogy most is ott eszünk. Érdemes kipróbálni!

Restauracja Hektor és itt mindent megtalálsz, étlapot, árakat, merre keresd! -> http://www.restauracjahektor.pl/

Mivel meglepően jó idő volt, napos és a szél sem fújt, szombatra szabadtéri programot terveztünk. És milyen jól döntöttünk.

Reggeli után elindultunk a közeli Wilanów Palace-hoz és ott kezdtük a sétát. Nem voltunk egyedül ezzel, sok lengyel család élvezte a napsütést itt, ebben a kicsit Versailles-ra hasonlító parkban és hangulatban.

Buszra pattantunk és meg sem álltunk a Lazienski Palace-ig.

Ezt úgy képzeld el, hogy egy kicsit a mi Margitszigetünkre hasonlít, egy hatalmas park, tóval, kastéllyal és épületekkel a város közepén. Kicsit olyan, de mégis teljesen más.

Először csak azt tűnt fel, hogy a sétáló családok madarakat etetnek, sajnáltam, hogy nincs nálunk valami péksüti. (Bár szegény madarak szerintem nem a mi gluténmentes zsemlénk morzsáira vágytak...)

Aztán egyszer csak átszaladt előttünk egy mókus, fel a fára, nagyon klassz volt és úgy örültünk, hogy le tudtuk fotózni. Hosszú percekig álltunk még szemlélődve a fa alatt.

Nem tudtuk, hogy ez csak a kezdet és semmi, ahhoz képest, ami vár ránk.

Életre szóló élmény, ami ezután következett.

Egy fákkal körülvett kis rétre kiérve, tüneményes mókusok cikáztak jobbról-balra és sok-sok kisgyerek etette őket kézből. Szomorúan gondoltam arra, hogy milyen kár, hogy ezt nem tudtam és nem is olvastam róla sehol, akkor bezzeg mogyoróval felszerelkezve érkezünk és a kislányunk sem állna itt vágyakozva.

De egy nagyon helyes lengyel anyuka odament Eszterhez és a kezébe nyomott egy hatalmas adag mogyorót, nem győztem megköszönni! Így már semmi akadálya nem volt, hogy ő is beszállhasson ebbe az őrületbe, ritkán láttam őt ennyire boldognak!

Hihetetlen, mókusokat etettünk Varsó kellős közepén! Alig tudtuk otthagyni őket.

Ha arra jártok, ki ne hagyjátok ezt a programot!

Délután még bebarangoltuk az Óvárost, kóstoljátok meg a tér szélén álló kis kilátótorony lábánál a finomságokat. Különösen ajánlom a husizsíros kenyeret, Ági barátnőmnek azóta is elvonási tünetei vannak. Persze megmutattuk Eszternek is a főbb nevezetességeket és természetesen megkerestük a kihagyhatatlan kézműves cukorkás boltot is.

Első alkalommal itt éppen belecsöppentünk apával egy iskolai osztálynak szóló bemutatóba, hogy készül a (mennyei) kézműves cukorka és pont úgy szájtátva néztük végig, mint a gyerekek. Majd Krakkóban nyáron már tudatosan kerestük, hogy van-e ilyen bolt és a lányok (Hanna is velünk volt) is láthatták a bemutatót, mivel ott néhány óránként nyilvánosan is készítettek egy-egy adagot.

De a függés nagy úr, szóval be kellett szereznünk a következő cukorka adagunkat, sikeresen betáraztunk belőle!

A szokásos Hektoros vacsora után még sétáltunk a kivilágított felhőkarcolók tövében, éppen elkaptuk a színesre kivilágított Kultúrpalotát is.

Vasárnap délelőtt még vásárolgattunk egy kicsit, természetesen Krowka minden mennyiségben. És Ági barátnőm rendelésére zsírt is kellett hazavinnem, még szép, hogy magunknak is vettünk. Nem, nem vagyunk őrültek, hogy zsírt hozunk haza Lengyelországból. (Olyan dobozban árulják, mint itthon a vajkrémet.) Tényleg mennyei. Ha arra jársz, kóstold meg. Smalec Domowy a húsos és Smalec ze skwarkami a tepertős változat.

Eseménytelen út után landoltunk Ferihegyen. (nekem már az marad!)

Bepattantunk a Holiday Parking-ban hagyott autónkba (interneten szoktam előre foglalni és kifizetni is, így olcsóbb) és még időben hazaértünk ahhoz, hogy a szokásos vasárnap esti habos fürdős, hajmosós, körömvágós, tortúra után Eszter a szokásos időben ágyba kerüljön és kialudja magát, mert hétfőn iskola!

És bár tudom, hogy két hét múlva Hollandiába megyek, már nézegetem a varsói repülőjegyeket megint.

Mert vannak helyek, ahol a szíved egy darabkája ott marad és oda mindig visszavágysz...